Ma egy képet kellett kiválasztani, én ezt választottam. A karácsonyért fogok hálát mondani.
A karácsony volt mindig is a kedvenc ünnepem. December 23.-án születtem, így a születésnapomat szinte az egész világ ünnepli. És a nevem is, Natália, Jézus születését jelenti. Igazából ez csak véletlen. Senki nem tudta a nevem jelentését, csak később derült ki.
Amikor még gyerek voltam, a karácsony egy nagy családi ünnep volt. Sok családi hagyomány fűződött hozzá. Minden évben szenteste összegyűlt az egész család, testvérestől, nagyszülőstől, nagynénistől, unokatestvérestől. A helyszín körbe járt évről évre. Egyik évben nálunk volt a vacsora, majd nagymamáéknál, a következő nagynénéméknél majd újra nálunk és így tovább. Imádtam az ünnep minden percét. A készülődést, a fa díszítést, az ünnepi asztal terítését, a vendég várást, az izgalmat az ajándékok miatt. Amikor összegyűlt mindenki, együtt ültünk le az asztalhoz. Nem hiszem, hogy részletezni kell az ünnepi ételek sokszínűségét és ízét. Minden évben kaptam nagymamától egy gyönyörű, istenien utánozhatatlan ízű csokitortát.(mindig is a csoki volt a kedvencem) Amikor mindenki megvacsorázott, minket, gyerekeket, nagy ügyesen, eltávolítottak a fa közeléből. Volt nagymamámnak egy kis ébresztőórája érdekes csilingelő hanggal. Ez az óra jelezte a Jézuska érkezését. Amikor meghallottuk a hangját szaladtunk lelkesen. De nem lehetett csak úgy hipp-hopp elkapkodni az ajándékokat. Először odaállt mindenki és elénekeltük a "Mennyből az angyalt". Remélem az én gyerekeimnek is ilyen szép emlékeik lesznek.
Az elmúlt karácsonyok boldog emlékeiért, a jelen karácsony meghitt pillanataiért és a jövő karácsonyainak izgatott várakozásaiért mondok most hálát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése