Most nem a focit áll szándékomban éltetni. Az én pici fiam így hívja a labdát. Van nagy focilabdától kezdve, közepes Micimackós sárga labdán át egészen pici labdáig mindenféle a gyűjteményünkben. Valamikor még Gabicának vettünk 100 színes kislabdát, erősen megkopott, de jut azért még belőle minden szobába, minden bútor alá. Szóval el vagyunk látva jócskán labdával.
A mi apukánk nagy foci rajongó, nézni is és játszani is szereti. Tehát minden körülmény adott hozzá, hogy a mi kisfiúnk leg leg leg leg leg játéka a labda legyen. Minden útjába kerülő dologba hatalmasat rúg, hozzá kell tenni azt is, hogy bal lábbal. Még nincs másfél éves, de másból sem áll a napja mint fociból. Rúgja a szobában, a konyhában, a folyosón, a fürdőszobában, egyszóval az egész házban. Ráadásul égbe emelt kézzel tud szurkolni. A "gól" szó közvetlenül az "apa", a "nem" után és a "kájp"(skype) előtt lett kimondva. Ha vendégségbe megyünk muszáj vinni labdát, mert a helyszínen levőkből csak hatalmas vita van. Tehát lassan ott tarunk, hogy sétálni, enni, aludni is valamelyik labdával fogunk.
Kihasználva a jó időt mindennap a gyerkőcökkel kisétáltunk a focipályára, ami itt van pár lépésre tőlünk. Velünk szemben van az iskola, aminek a háta mögött van a hatalmas, füves pálya. Az én foci rajongó kisfiam nem győzte magát kiszaladgálni. Végig rúgta a labdát az egész területen. És mivel ez nem volt elég, a focizó kisfiúk labdáját is nekiállt rugdosni. Ahogy valamelyik labda földet ért ő már ott is volt és icipici lábával rúgta is. Alig tudtam hazahozni.
Tehát, mi is kell ahhoz, hogy egy igazi foci rajongót neveljünk? Egy lelkes fiúcska, egy még lelkesebb apuka, a lelkesedést felülmúló türelemmel rendelkező anyuka, egy támogató nővérke és rengeteg labda.
Én nekem nagyon tetszett a kép és a cím!
VálaszTörlésPedig még nem olvastam!