Minden egyes ágy bevetésnél nekem a nagymamám jut eszembe. Nem csak ekkor, fantasztikus nagymama volt, nagyon szerettem! De ilyenkor mindig előttem van a hálószoba a felrázott párnákkal, a tökéletesen hajtogatott paplanokkal, a nyitott ablakkal és nagyapával aki az íróasztalánál ül. Nagymama minden reggel szépen megigazította a lepedőt, felrázta és élére állította a párnákat (három párnán aludtak), a paplan egyik, a lábnál lévő végét és két szélét egyenletesen alulra tűrte a másik végénél pedig felhajtotta. Így hagyta nyitott ablaknál szellőzni, majd később ment és a párnákat egymásra tette, szépen egyenletesen. És ez neki minden sietség nélkül észrevétlenül ment, mint az egész házimunka. Soha nem láttam takarítani! És patyolat tisztaság volt mindenütt! Még az udvaron sem lehetett látni porszemet. És sütött, főzött istenieket! Hát igen...
De visszatérve hozzám, gyarló unokához: nem olyan nehéz bevetni az ágyat minden reggel, ha másért nem is (fent senki nem jár), a magam kedvéért, hogy jobb érzés legyen este bebújni a pihe-puha, vetett ágyacskába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése