És íme mivel vagyok elfoglalva napok óta a polivoreon kívül: indián fonatok! Ezt a könyvet még a nővérem vette a lányainak, mániája hasonló könyvek vásárlása, csak valahogy mindenki megfeledkezett róla. Úgy 3 éve valahogy ráakadtam és gondoltam kipróbálom. Hát igen, mint általában mindent, ezt is mániákusan csináltam egy ideig. Azon az éven karácsonyra minden csaj a családban egy egy személyesen neki készített karkötőt kapott ajándékba. Aztán valahogy megfeledkeztem róla. Míg valamelyik nap a kicsi lányomnak eszébe jutott, hogy ő bizony karkötőket akar csinálni, egyedül! Hát így végül megint nekiláttam. (Gabicát mégsem érdekelte, de meg kell mondanom kimondottan inspiráló a kiscsaj, nem ez az első eset, hogy ő adott lendületet valamihez)Nagyon egyszerű az elkészítésük, csak négyféle csomót kell ismerni és jöhet bármilyen minta. Könnyen meglehet tanulni könyvből is, nem muszáj látni hogyan készítik. Eleinte nem árt a minták pontos leírása, de ha az ember ráérez a logikájára már képről is le lehet másolni.
Engem rendkívüli módon megnyugtat ez a csomózgatás. El szórakozom vele akármeddig.(persze amíg hadják nekem:))Valószínűleg valami temperamentumosabb egyéniség öt perc múlva a plafonon mászkálna tőle, de én élvezem!
Kétféle mítoszt ismerek ezekkel a karkötőkkel kapcsolatban. Az egyik szerint amikor rákötik a kézre kívánni kell valamit, nem szabad levenni, hordani kell állandóan és amikor magától elszakad a kívánság teljesül. A másik mítosz miatt hívják barátság karkötőnek. Ha barátnak adják a barátság nagyon sokáig fog tartani.
De nem is ez a lényeg, hanem maga az elkészítése, az, hogy gondolsz a másikra miközben csomózgatsz és főleg az, hogy belekötöd a szeretetedet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése